2024: A KLÍMAKATASZTRÓFA KÜSZÖBÉN VAGYUNK?
A globális felmelegedés legdrámaibb mérföldkövéhez érkeztünk: idén a Föld átlaghőmérséklete várhatóan meghaladja az iparosodás előtti szinthez képest az 1,5°C-os emelkedést. Ez az esemény nem csupán tudományos érdekesség, hanem egyértelmű jelzés arra, hogy a klímaváltozás legpusztítóbb hatásai egyre inkább elkerülhetetlennek tűnnek. Egyre erősödik a szakértők körében az a vélemény, hogy az alkalmazkodás mostantól nem választás kérdése, hanem túlélési stratégiává vált. (https://www.sciencealert.com/2024-predicted-to-be-first-full-year-above-1-5c-of-global-warming )
MIÉRT JELENTŐS AZ 1,5°C-OS HATÁR?
Az 1,5°C-os globális hőmérséklet-emelkedés az iparosodás előtti időszakhoz képest mért átlaghőmérséklet-növekedést jelöli. Ez a határérték nem önkényes, hanem tudományos elemzések eredménye, amelyet a világ klímakutatói, köztük az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) határozott meg. Az IPCC 2018-as külön jelentése hangsúlyozza, hogy az 1,5°C-os globális felmelegedés elkerülése kritikus a klímaváltozás legsúlyosabb hatásainak mérséklésében. A jelentés szerint a globális nettó szén-dioxid-kibocsátást 2030-ra 45%-kal kell csökkenteni a 2010-es szinthez képest, és 2050-re el kell érni a nettó zéró kibocsátást. Az 1,5°C-os határ átlépése jelentős változásokat hoz az éghajlati rendszerekben, az emberi életben és a természetes ökoszisztémákban. (www.ipcc.ch/sr15/ )
AZ 1,5°C ÉS A 2°C KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉG: NEM MINDEGY FÉL FOK
Bár az 1,5°C és a 2°C közötti különbség elsőre csekélynek tűnhet, a hatások nagyságrendileg eltérőek. A kutatások szerint:
- Korallzátonyok: Az 1,5°C-os felmelegedésnél a korallzátonyok esetében a veszteség 70-90%-os lehet, míg 2°C-nál szinte teljes pusztulás várható.
- Tenger szintjének emelkedése: A tengerszint-emelkedés üteme és a szélsőséges időjárási események gyakorisága is jelentősen növekszik a magasabb hőmérséklet-emelkedés esetén.
- Szélsőséges időjárás: 2°C-os melegedés esetén a hőhullámok, aszályok és heves esőzések gyakorisága és intenzitása drámaian növekszik.
Az ökoszisztémák határai: Az emberi élet fenntartásának kulcsa
A természetes ökoszisztémák stabilitása az emberi élet alapja: a mezőgazdaság, az ivóvízellátás és az élővilág sokfélesége közvetlenül függ az éghajlati stabilitástól. Az 1,5°C-os emelkedésnél még van esély az alkalmazkodásra és a fajok egy részének megőrzésére, de 2°C felett ezek az ökoszisztémák gyorsan összeomolhatnak.
Emberi egészség és társadalmi hatások
Az 1,5°C-os hőmérséklet-emelkedés már önmagában is növeli a hőhullámok és az ezekből eredő egészségügyi kockázatok, például a hőguta és a szív- és érrendszeri betegségek előfordulását. Azonban 2°C felett ezek a hatások sokkal gyakoribbá és súlyosabbá válnak. A klímaváltozás által érintett közösségek már most is szembesülnek az élelmiszer- és vízhiánnyal, amelyek a melegedés fokozódásával tovább súlyosbodnak.
Az AMOC és az éghajlati rendszerek stabilitása
Az AMOC (Atlantic Meridional Overturning Circulation: Atlanti Meridionális Áramlási Rendszer) az Atlanti-óceán egyik legfontosabb óceáni áramlási rendszere. Egyfajta „óceáni szállítószalagként” működik, amely hatalmas mennyiségű hőt és vizet mozgat az Egyenlítőtől az Északi-sarkig, így kulcsszerepet játszik a Föld éghajlatának szabályozásában.
Hogyan működik?
- Meleg víz északra: Az Atlanti-óceán felszíni áramlatai meleg vizet szállítanak az Egyenlítő környékéről észak felé, például az Észak-Atlanti Áramlattal.
- Hideg víz délre: Amikor a meleg víz eléri az északi régiókat, lehűl, sűrűbbé válik és lesüllyed a mélybe. Ekkor hideg, sűrű víz indul vissza dél felé az óceán mélyebb rétegeiben.
Miért fontos?
Az AMOC szabályozza az Atlanti-óceán hő- és sóháztartását, valamint befolyásolja az éghajlatot világszerte:
- Európa időjárása: Melegen tartja Északnyugat-Európát, például enyhébb teleket biztosít.
- Trópusi régiók: Szerepet játszik a monszunok kialakulásában Afrikában és Dél-Amerikában.
- Globális éghajlati stabilitás: Segít az óceánok és a légkör közötti hőeloszlásban.
Mi történik, ha leáll?
Ha az AMOC leáll vagy jelentősen gyengül, az drasztikus változásokat okozhat:
- Észak-Európa lehűlhet, míg a trópusi területek még forróbbá válhatnak.
- Gyakoribbá válhatnak az időjárási szélsőségek, például aszályok és áradások.
- Az óceánok szén-dioxid-elnyelő képessége csökkenhet, felgyorsítva a globális felmelegedést.
Az AMOC tehát alapvető szerepet játszik a Föld éghajlati rendszerének működésében, és gyengülése komoly kockázatot jelent az emberi életre és a természetre.
Az 1,5°C-os hőmérséklet-emelkedés közelében az AMOC gyengülése már megfigyelhető, ez komoly aggodalomra ad okot. A 2°C körüli emelkedésnél a rendszer teljes összeomlása valószínűbbé válik. Egyes kutatások szerint az AMOC összeomlása 2050-re bekövetkezhet, ami drasztikus éghajlati változásokat eredményezhet Európában és Észak-Amerikában, például hirtelen lehűlésekhez és szélsőséges aszályokhoz vezetve.
Az alkalmazkodás lehetőségei és korlátai
Az IPCC hangsúlyozza az alkalmazkodási intézkedések fontosságát, különösen az élelmiszer- és vízbiztonság, valamint az infrastruktúra fejlesztése terén. Az alkalmazkodás hatékonysága azonban csökken a hőmérséklet-emelkedés mértékének növekedésével. A kutatók egy része szerint az 1,5°C-os világban még van lehetőség a klímaváltozáshoz való hatékony alkalmazkodásra, például az árvizek elleni védekezés, a víztározók építése és az éghajlatálló mezőgazdaság fejlesztése révén. Azonban a 2°C feletti emelkedésnél ezek az intézkedések egyre kevésbé hatékonyak, a természeti katasztrófák gyakorisága és intenzitása miatt. Az élelmiszertermelés drasztikus visszaesése és a vándorlások megugrása globális politikai és gazdasági instabilitást eredményezhet.
Már nem megelőzni, hanem túlélni kell? Alkalmazkodás a klímakáoszhoz
A jelenlegi helyzetben a karbonsemlegességre irányuló erőfeszítések fontosak, de önmagukban már nem elegendők. Égető realtássá vált, hogy a fő fókuszt az alkalmazkodási stratégiák kidolgozására kell helyeznünk. Az infrastruktúrák átalakítása, a vízgazdálkodás és az élelmiszer-önellátás fejlesztése alapvető prioritássá vált. A közösségek ellenálló képességének növelése, az energiaellátás diverzifikálása és az ökoszisztémák helyreállítása elengedhetetlen a túléléshez.
A migráció új hullámai: Európa a klímavándorlók célkeresztjében
Az éghajlati katasztrófák hatására milliók indulhatnak útnak. Az AMOC összeomlása Észak- és Nyugat-Afrikából, valamint a Közel-Keletről érkező migrációt tovább növeli, miközben az élelmiszer- és vízhiány sújtotta régiók elhagyására kényszeríti a lakosságot. Európa országai már most is küzdenek a migrációs nyomás kezelésével, de a következő évtizedekben ez a kihívás a jelenlegi szint többszörösére nőhet.
Mit tehet Magyarország? Az alkalmazkodás útjai
Magyarország számára kiemelten fontos a vízgazdálkodás és az élelmiszer-ellátás biztosítása. A Duna vízhozamának változásai jelentős hatással lehetnek az ország vízellátására és mezőgazdaságára. Az alkalmazkodási stratégiák kidolgozása és megvalósítása elengedhetetlen a klímaváltozás hatásainak mérsékléséhez. A kormányzatnak és a civil szervezeteknek közösen kell dolgozniuk egy víz- és élelmiszer-biztonsági stratégián. Az MFKA szerepe kulcsfontosságú lehet az alkalmazkodási intézkedések tervezésében és végrehajtásában.
Az utolsó figyelmeztetés?
Az 1,5°C-os határ átlépése azt jelenti, hogy a klímaváltozás hatásai mostantól még intenzívebben érzékelhetők lesznek, és a cselekvésre fordított idő rendkívül szűkös. Az alkalmazkodás kulcsfontosságúvá vált. Az IPCC szerint, ha nem alkalmazkodunk gyorsan és hatékonyan, a klímaváltozás következményei messze túlmutatnak majd azon, amit az emberiség valaha tapasztalt.
A remény és a valóság közötti szakadék
Az idei év fordulópont a klímatörténetben, amely megköveteli, hogy szembenézzünk a valósággal: a klímaváltozás hatásai már megérkeztek, és az életmódunk gyökeres átalakítására van szükség. Az alkalmazkodás nem csak egy lehetőség, hanem az egyetlen járható út. Az MFKA elkötelezett amellett, hogy támogassa Magyarországot és Európát ebben az új világban.
TUDOMÁNYOS PUBLIKÁCIÓK:
„Collapse and slow recovery of the Atlantic Meridional Overturning Circulation (AMOC) under abrupt greenhouse gas forcing” című tanulmány (2024) bemutatja, hogy az AMOC összeomlása után a helyreállás lassú, és a sarkvidéki és szubpoláris régiók frissülése késleltetheti vagy akár meg is akadályozhatja a regenerálódást. (https://link.springer.com/article/10.1007/s00382-024-07185-3 )
„Global and European climate impacts of a slowdown of the AMOC in a high resolution GCM” című kutatás (2015) a HadGEM3 globális klímamodell segítségével elemzi az AMOC lassulásának hatásait, különös tekintettel Európára. A tanulmány megállapítja, hogy az AMOC gyengülése jelentős éghajlati változásokat idézhet elő a régióban. https://link.springer.com/article/10.1007/s00382-015-2540-2
„The weakening AMOC under extreme climate change” című cikk (2023) a szén-dioxid-koncentráció négyszerezésének hatásait vizsgálja a CMIP6 modellek alapján. A kutatás kimutatja, hogy a fokozott CO₂-kibocsátás jelentős sarkvidéki felmelegedést és az AMOC gyengülését eredményezheti. https://link.springer.com/article/10.1007/s00382-023-06957-7
„AMOC decline and recovery in a warmer climate” című tanulmány (2023) azt mutatja be, hogy az AMOC összeomlását egy nyári-őszi meleg levegő/víz hőmérsékleti impulzus okozza, amelyet téli tengeri jégolvadás követ az Arktiszon, majd tavaszi déli irányú advekció. https://www.nature.com/articles/s41598-023-43143-5.pdf
