LELKI GENERÁCIÓVÁLTÁS: AZ ALAPÍTÓ DRÁMÁJA: HOGYAN ENGEDJÜK EL A KORMÁNYT ANÉLKÜL, HOGY KISZÁLLNÁNK A KOCSIBÓL?

A legtöbb üzleti könyv úgy írja le a generációváltást, mint egy logikus tranzakciót. Aláírjuk a papírokat, pezsgőt bontunk, az Alapító pedig elmegy golfozni vagy unokázni, és boldogan él, amíg meg nem hal. Ez a „rózsaszín köd” verzió. A valóság azonban sokkal inkább hasonlít egy gyászfolyamatra, amit egy identitásválság fűszerez.

Képzelje el a napot, amikor átadta az operatív irányítást. Másnap reggel felébred. A telefonja – ami 30 éven át percenként csörgött – most néma. Nincs tűz, amit el kell oltani. Nincs döntés, amit meg kell hozni. A társadalom azt mondja: „Pihenj, megérdemled!”

De egy vérbeli vállalkozó számára – aki a küzdelemben érzi magát elemében – a csend nem pihenés. A csend: a halál előszobája.

Ebben a részben arról beszélünk, hogyan kerülheti el az Alapító a legnagyobb csapdát: azt, hogy unalmában és tettvágyától fűtve a saját utódja ellenségévé váljon.

A „Vezér” nem tud kertészkedni

Pszichológiai tény: az alapítók többsége számára a cég nem egy munkahely, hanem a kiterjesztett énjük. A cég az ő alkotásuk, a bizonyítékuk a világ felé, hogy léteznek és érnek valamit.

Amikor egy „Harcos” típusú vezetőtől (aki élvezi a kockázatot, a gyors döntéseket, a nyomást) elvesszük a csatateret, űr keletkezik. Ezt az űrt kétféleképpen töltheti ki:

1. Destruktív módon: Visszajár a cégbe „rendet csinálni” (valójában zavart kelteni).
2. Konstruktív módon: Keres egy új, stratégiai szerepet, ahol a tapasztalata érték, nem pedig akadály.

A veszélyes zóna: A „Szellem-vezér” (Shadow CEO)

Ez a leggyakoribb hiba. Az Alapító átadta a posztot, de megtartotta a kulcsokat – és a régi reflexeket.

• Bemenyit az irodába: „Csak benéztem, hogy vagytok.”
• Meglát egy problémát: „Jaj, hagyjátok, ezt én elintézem, ismerem a Józsit 20 éve.”
• Az Utód döntése után odasúgja a kollégáknak: „Azért csináljátok inkább úgy, ahogy szoktuk.”

Ez a viselkedés – bár jószándék vezérli, a segíteni akarás – valójában kasztrálja az Utódot. Azt üzeni a szervezetnek: „A gyerek csak játszik a kormánnyal, de a gázpedált még én nyomom.” Eredmény? A kollégák továbbra is az Alapítóhoz járnak a valódi válaszokért, az Utód pedig vagy elmenekül, vagy bábbá válik.

A megoldás: A „Consigliere” szerep (Mellette, nem alatta)

Hogyan maradhat egy domináns, erős karakter a cégben úgy, hogy nem nyomja el az utódot? Úgy, hogy szerepet vált.

A maffiafilmekből (pl. A Keresztapa) ismert Consigliere (tanácsadó) pozíció a tökéletes minta. A Consigliere:

• Nem áll a frontvonalban.
• Nem ad ki parancsot a katonáknak.
• DE: Ő az egyetlen, aki négyszemközt megmondhatja az igazat a Főnöknek. Ő a stratégiai támasz.

Ez a szerep kielégíti az Alapító igényét a fontosságra és a ráhatásra, de tiszteletben tartja az Utód területét.

Az üzenet ez: „Nem vagyok feletted (főnök). Nem vagyok alattad (beosztott). Melletted vagyok (szövetséges).”

Újrakeretezés: Kell egy „Saját Homokozó”

Ahhoz, hogy az Alapító ne szóljon bele a napi operatív ügyekbe (pl. milyen színű legyen az új logó, vagy melyik futárcéggel szerződjünk), le kell kötnie a saját, hatalmas energiáit.

A pszichológusok azt javasolják: Találj egy „Saját Projektet”! Ez lehet a cégen belül, vagy azon kívül, a lényeg, hogy itt Te vagy az úr.

• Példa: Az Utód viszi a napi bizniszt, az Alapító pedig elindítja a cég nemzetközi terjeszkedését, vagy felépít egy új üzletágat, vagy kezeli a befektetéseket. Így megmarad a „küzdés” élménye, van sikerélmény, de nem keresztezi az Utód felségterületét.

GYAKORLATI ÚTRAVALÓ: AZ ALAPÍTÓ „TÚLÉLŐCSOMAGJA”

Hogyan legyél a legnagyobb segítség, és ne a legnagyobb akadály?

1. MIT NE CSINÁLJ? (A „Szellem-vezér” csapdái)
   1. 1. 1. A „Vétózó Nagybácsi”: Ne bírálj felül nyilvánosan döntéseket! Ha nem értesz egyet, azt zárt ajtók mögött, négyszemközt beszéld meg az Utóddal. A nyilvános kritika: halálos döfés a tekintélyének.
         2. Az „Operatív Mentőöv”: Ne oldd meg helyette a problémákat! Ha látod, hogy hibázni fog (és a hiba nem dönti be a céget), hagyd hibázni. A saját sebhelyeiből fog tanulni, nem a te sztorijaidból.

   MIT CSINÁLJ? (A „Consigliere” eszközei)

   1. 1. A „Vörös Telefon” megállapodás: Egyezzetek meg: „Fiam, én nem szólok bele a dolgodba. De van egy metaforikus Vörös Telefon az asztalodon. Ha az csörög (ha én hívlak), akkor nagy bajt látok, és kérem, hogy hallgass rám. Cserébe ígérem, hogy csak vészhelyzetben használom.”
      2. A saját „Játék-tér”: Definiáld azt a területet, ami csak a tiéd. (Pl. „Én intézem a banki kapcsolatokat és a nagyberuházásokat, minden más a tiéd.”)

A HETI KÉRDÉS (Beszélgetésindító)

Ezt a kérdést tedd fel az Utódodnak egy nyugodt pillanatban:

„Figyelj, én nem a hintaszékre készülök, hasznos akarok maradni. Szerinted melyik az a terület, ahol a kapcsolataimmal és a tapasztalatommal a legtöbbet tudok segíteni neked anélkül, hogy a lábad alatt lennék? És mi az a terület, ahonnan teljesen vonuljak ki szerinted?”

 

A KÖVETKEZŐ RÉSZ TARTALMÁBÓL…

 

Jövő héten érkezünk: VÉRVONAL VAGY TELJESÍTMÉNY?

Minden családi cégben van egy „elefánt a szobában”, amiről a vasárnapi húsleves felett senki nem mer beszélni.

Mi történik akkor, ha a családtagunk – akit szeretünk – egyszerűen nem alkalmas a feladatra? Ha van egy unokaöcs, aki a logisztikát vezeti, de állandóan késik? Vagy egy testvér, aki igazgatói címet követel, de a dolgozók a háta mögött nevetnek rajta?

A pszichológia ezt hívja „Fredo-effektusnak” (a Keresztapa gyenge láncszeme után). Ez a generációváltás legveszélyesebb aknája:

• Ha kirúgod, tönkreteszed a családi békét.
• Ha bent hagyod, tönkreteszed a céget.

Létezik jó megoldás? A következő részben bemutatjuk, hogyan lehet (és kell) szétválasztani a szeretetet az üzlettől anélkül, hogy háború törne ki karácsonykor.