Új cikksorozatunk bevezető része

Van egy statisztika, amiről a tanácsadók nem szívesen beszélnek, pedig minden érintettnek a hálószobája falára kéne szögeznie: a családi vállalkozások generációváltásának 70%-a sikertelen. A cégek mindössze 30%-a éli túl az átadást az alapítótól a második generációnak, és csak 12%-a jut el a harmadikig. De miért?

A legtöbb vállalkozó azt hiszi, a titok a jó adózási konstrukcióban, a bizalmi vagyonkezelésben (tröszt) vagy a precíz társasági szerződésben rejlik. Ügyvédekhez és adószakértőkhöz járnak, hónapokat töltenek az aláírási jogok rendezésével. Aztán amikor a jogi átadás megtörténik, a cég mégis megrendül. A

forgalom visszaesik, a kulcsemberek elmennek, a vasárnapi ebédek pedig feszült csendbe vagy veszekedésbe fulladnak.

Új, hetente jelentkező cikksorozatunkban a jéghegy víz alatti részét vizsgáljuk meg. Azt a területet, ami a bukások valódi oka: a generációváltás pszichológiai és érzelmi aknamezejét.

Miért hiánypótló ez a téma?

A magyar gazdaság történelmi pillanatban van. A rendszerváltáskor indult vállalkozások alapítói most értek abba a korba (60-70 év), amikor az átadás elkerülhetetlen. Ez a „Nagy Generációváltás” (Silver Tsunami).

A piacon rengeteg a jogi és pénzügyi tanács, de alig beszél valaki arról, ami a vállalkozókban valójában zajlik:

• Az Alapító félelme a haszontalanságtól („Ha nem én vagyok a főnök, ki vagyok én?”).
• Az Utód küzdelme az elismerésért („Soha nem lehetek olyan nagy, mint az Öreg”).
• A testvérek közötti féltékenység és a kompetenciaharc.

A generációváltás nem egy tranzakció. Ez egy érzelmi folyamat, ahol a racionális üzleti döntéseket folyamatosan felülírják a tudattalan családi dinamikák.

A tudományos háttér: A „Szocioemocionális Vagyon”

A pszichológia és a szervezetfejlesztés már pontosan feltérképezte, mi történik ilyenkor. A kulcsfogalom a Socioemotional Wealth (SEW), azaz a Szocioemocionális Vagyon.

Egy családi cégben nemcsak pénzügyi tőke van (gépek, ingatlan, bankszámla), hanem érzelmi tőke is:

• A család hírneve.
• Az alapító kontroll-érzete és identitása.
• A klánhoz tartozás biztonsága.

A konfliktusok 90%-a abból ered, hogy az átadásnál ez az „érzelmi vagyon” sérül. Az alapító úgy érzi, kifosztják a lelkéből, az utód pedig úgy érzi, egy múzeumban kell élnie, ahol semmihez sem nyúlhat.

Miről szól majd a sorozat?

A következő hetekben tabuk nélkül, tudományos alapossággal, de nagyon is emberi módon vesszük végig a szereplők drámáját.

1. Az Alapító drámája: Mit kezdjen magával egy „küzdő típusú” vezető, ha eljön a visszavonulás ideje? Hogyan kerüljük el, hogy a saját cégünk szellemeivé váljunk, és hogyan találjunk új, méltó életcélt az operatív vezetésen túl?
2. A „Fredo-effektus”: A Keresztapa filmből ismert jelenség: mit tegyünk, ha egy családtag dolgozni akar a cégben, de nem alkalmas rá? A vérvonal vagy a teljesítmény számít?
3. A Trónörökös dilemmája: Hogyan lépjen ki az utód a „Nagy Ember” árnyékából anélkül, hogy tiszteletlen lenne? Hogyan vívja ki a tekintélyét a régi munkatársak előtt?
4. Generációk harca: A digitális bennszülöttek és a tapasztalt veteránok ütközése. Hogyan integráljuk az AI-t és az innovációt úgy, hogy közben megőrizzük a cég hagyományos értékeit?

Kinek szól ez a sorozat?

Szól az Alapítóknak, akik tudják, hogy az idejük véges, és szeretnék életművüket biztonságban tudni, de nem akarják magukat feleslegesnek érezni. És szól az Utódoknak, akik tisztelik a múltat, de saját jövőt akarnak építeni, és néha úgy érzik, gúzsba köti őket a hála és a megfelelési kényszer.

A célunk nem az, hogy „megjavítsuk” a családot. A célunk az, hogy a generációváltás ne egy trauma legyen, hanem egy új szövetség kezdete két felnőtt generáció között.

A KÖVETKEZŐ RÉSZ TARTALMÁBÓL…

Jövő héten érkezünk: AZ ALAPÍTÓ DRÁMÁJA

Képzelje el a napot, amikor aláírta a papírokat. Hivatalosan átadta a céget. Másnap reggel felébred, megissza a kávéját, és várja, hogy csörögjön a telefon. De a telefon néma marad.

A társadalom azt várja, hogy örüljön a „jól megérdemelt pihenésnek”. De egy vérbeli vállalkozó számára – aki egész életében a frontvonalon küzdött – a csend nem pihenés. A csend maga a halál.

A következő részben tabuk nélkül beszélünk arról a veszélyes időszakról, amikor a visszavonult Alapító unalmában és identitásválságában (tudattalanul) szabotálni kezdi a saját utódját.

• Miért nem működik a „méltóságteljes visszavonulás” a küzdő típusoknál?
• Hogyan kerüljük el a „szellem-vezér” szerepet?
• És a legfontosabb: Hogyan találjunk új háborút és új küldetést 60 felett, hogy ne a saját gyerekünkkel kelljen harcolnunk?

Tartsanak velünk minden héten, mert megmutatjuk, hogyan lehet a kormányt elengedni anélkül, hogy kiszállnánk a járműből.