MFKA · Szakcikk
A JEREMIE mikrohitel-program közzétett szabályai – a Kombinált Mikrohitel 2011. évi közvetítői felhívása és szerződésmintája – a nem fizető hitelek követelésérvényesítését pénzügyi mércékhez kötötték: a veszteség sávos megosztásához és a lezárt végrehajtás igazolásához. A végső adós, a kezes és a család helyzete e szabályokban mérlegelési szempontként nem szerepel. A program idején már léteztek olyan mércék, amelyek ezt a szempontot a szabály részévé teszik: a Bizottság mikrohitelezési magatartási kódexe, a JEREMIE görög mikrohitel-eszközének feltétele a fő lakóhely védelméről és az európai mikrofinanszírozási hálózatok képviselőinek 2013. évi, a magyar döntéshozóknak címzett ajánlása. A cikk bemutatja a dokumentált szabályt, a szabály hatását magyarázó értelmezési keretet és a válságévek rendezéseinek léptékét, javaslatot tesz a felső mérce nyolc elemére, és ismerteti a következmények felmérésének tervét.
Kulcsszavak: mikrohitel, JEREMIE, pénzügyi eszközök, követeléskezelés, kockázatmegosztás, veszteségmegosztás, második esély, társadalmi hatás
Letölthető dokumentumok
Szekfü Tibor – Vonnák Péter: A távolság ára – A mikrohitel-végrehajtás emberi következményei és a hiányzó felső mérce
Megalapozó tanulmány a JEREMIE mikrohitel-program követelésérvényesítéséről és a következmények felmérésének kutatási tervéről. MAGYAR FENNTARTHATÓSÁGI KÖZPONT Alapítvány, Székesfehérvár, 2026 · PDF, 22 oldal
1. Mit mértek a program értékelései, és mit nem
A JEREMIE mikrohitel-program a kereskedelmi banki módszerekkel nem vagy nem kellő mértékben finanszírozható, de hitelképes mikrovállalkozásoknak szólt (a Kombinált Mikrohitel közvetítői szerződésmintája, 2. pont). A 2007–2013-as programozási időszakban a Gazdaságfejlesztési Operatív Program és a Közép-magyarországi Operatív Program pénzügyi eszközei az uniós JEREMIE-kezdeményezés hazai megvalósításaként holdingalap-szerkezetben működtek: az irányító hatóság a forrást a holdingalap-kezelőre bízta, a holdingalap-kezelő pedig nyílt pályázaton kiválasztott közvetítőkön keresztül juttatta el a végső kedvezményezettekhez.
A JEREMIE-program két mikrohitel-termékében – az Új Magyarország Mikrohitelben és az Új Széchenyi Kombinált Mikrohitelben – 2015. december 31-ig 12 384 ügylet jött létre, 81,1 milliárd forint szerződött összeggel. Az ügyletek 47 százalékát tizenhat megyei és fővárosi vállalkozásfejlesztési alapítvány kötötte: többet, mint harminchét pénzügyi vállalkozás (Magyar Fejlesztési Bank, 2015).
A két mikrohitel-termék ügyletei közvetítőtípusonként, 2015. december 31-én; a közvetítők száma a mikrohitel-termékre szerződött közvetítőket jelöli (Magyar Fejlesztési Bank, 2015; a szerzők számítása):
| Közvetítőtípus | Szerződött közvetítő | Ügylet | Részarány | Egy közvetítőre jutó ügylet | Átlagos szerződött összeg |
|---|---|---|---|---|---|
| Vállalkozásfejlesztési alapítvány | 16 | 5 849 | 47,2% | 366 | 6,2 millió forint |
| Pénzügyi vállalkozás | 37 | 5 488 | 44,3% | 148 | 6,7 millió forint |
| Takarékszövetkezet | 45 | 855 | 6,9% | 19 | 8,0 millió forint |
| Bank | 22 | 192 | 1,6% | 9 | 7,0 millió forint |
| Összesen | 120 | 12 384 | 100% | – | 6,6 millió forint |
Az adatkört a második szerző korábbi elemzése is feldolgozta (Vonnák, 2016, 61–63. o.); a két mikrohitel-termékre szűkített bontás a szerzők számítása.
A JEREMIE-program forrása visszaforgó közforrás. A Bizottság és az Európai Beruházási Alap 2006. évi megállapodása szerint a törlesztésekből visszatérülő forrást a tagállamok ismét a mikro-, kis- és középvállalkozások javára használják fel (Európai Bizottság és Európai Beruházási Alap, 2006, 4. pont); az 1083/2006/EK rendelet 78. cikkének (7) bekezdése az újrafelhasználást a tagállam illetékes hatóságainak kötelezettségévé teszi. A Bizottság 2007. évi mikrohitel-kezdeményezése a mikrohitelt a növekedés és a foglalkoztatás mellett a társadalmi befogadás eszközeként írja le, és a képzést, a mentorálást és a kíséretet elengedhetetlennek tartja (COM(2007) 708, 3.2. pont).
A JEREMIE-program értékelései pénzügyi és foglalkoztatási mutatókkal dolgoztak. Az Európai Számvevőszék a tőkeáttételt, a forgási sebességet és a kezelési költséget vizsgálta: a magyarországi eszközöknél 2014 végéig 897 millió euró befizetésből 751 millió euró – a befizetett összeg 84 százaléka – jutott el a végső kedvezményezettekhez, mintegy 2 százalékos kumulált kezelési költség és díj mellett (Európai Számvevőszék, 2016, 4. és 6. táblázat). A Bizottság megbízásából készült utólagos értékelés a munkahelyteremtést, a forgóeszköz-finanszírozás arányát és a közvetítői hálózat kiépülését mérte (Wishlade és szerzőtársai, 2016, 164–170. o.). Az Állami Számvevőszék megállapítása szerint a hazai monitoring a pénzügyi folyamatokra terjedt ki (Állami Számvevőszék, 2012, 24. o.).
Az, hogy mi történt azokkal a végső kedvezményezettekkel, kezesekkel és családokkal, akiknek a vállalkozása a válságévekben fizetésképtelenné vált, e mutatók között nem szerepel. A program mérlegének ezt a felét a három értékelés nem írta meg.
2. A dokumentált szabály: három szál a behajtás felé

A Kombinált Mikrohitel szerződésmintája a közvetítőt három szálon kötötte a behajtáshoz: a bevétele a kamatkülönbözet volt, a veszteség felső sávjait rá telepítette, és a veszteségmegosztási kérelemhez a végrehajtási eljárás lezárultának igazolását kérte. A megállapítások forrása a termék 2011. évi közvetítői pályázati felhívása és a hozzá tartozó szerződésminta (MV, 2011).
A bevétel: a kamatkülönbözet. A közvetítő a feladatai ellátásáért külön díjat nem számított fel (szerződésminta, 6.4. pont). A holdingalap-kezelő a kihelyezett hiteleket évi 0,4 százalékos kamattal refinanszírozta, a végső kedvezményezett által fizetett, legfeljebb évi 9 százalékos kamat a közvetítőt illette (1.1. és 4.8. pont; 1. melléklet). A közvetítő bevétele tehát a legfeljebb évi 8,6 százalékpontos kamatkülönbözet volt: ebből kellett fedeznie a hitelbírálat, a nyomon követés és a behajtás költségét, valamint a ráeső hitelezési veszteséget. Az Európai Számvevőszék ugyanezt a szerkezetet írja le: a magyar holdingalap a hiteleszközöknél kezelési díj helyett nagyon alacsony kamatozású forrást adott a közvetítőknek, és a kölcsönök nemteljesítése esetén a veszteség legnagyobb részét általában a pénzügyi közvetítők viselik (Európai Számvevőszék, 2016, 16. háttérmagyarázat b) pont).
A veszteség: sávos megosztás. A hitelezési veszteséget a holdingalap-kezelő és a közvetítő a portfólió veszteségének sávjai szerint osztotta meg (felhívás, C7. pont; szerződésminta, 3. melléklet):
| A portfólió veszteségének sávja | A holdingalap-kezelő által átvállalt rész | A közvetítő által viselt rész |
|---|---|---|
| 0–5% | 100% | 0% |
| 5–10% | 50% | 50% |
| 10–15% | 30% | 70% |
| 15% felett | 0% | 100% |
A sávos szabály a közvetítő terhét a portfólió romlásával együtt növeli. Amíg az összesített veszteség a refinanszírozott állomány 5 százalékán belül marad, a közvetítő veszteséget nem visel; 10 százaléknál a teljes veszteség negyede, 15 százaléknál a kétötöde, 20 százaléknál több mint a fele terheli (a szerzők számítása a szerződésminta 3. melléklete alapján). A sávos szabály szerint a 15 százalék feletti veszteség minden forintja a közvetítőre esik. A közvetítő érdekeltsége a behajtásban tehát akkor a legerősebb, amikor a portfólió a legrosszabb állapotban van: válságban, amikor az adósok fizetőképessége a leggyengébb.
A feltétel: az igazolt, lezárt végrehajtás. A veszteségátvállalást a közvetítő behajthatatlan hitelre, veszteségmegosztási kérelemben kezdeményezhette (5.2. pont). A kérelemhez csatolni kellett a behajtás teljes elszámolását és „a végrehajtási eljárás lezárultát igazoló” dokumentumot a végrehajtó elszámolásával (szerződésminta, 2. melléklet, II. rész 1. pont). A holdingalap-kezelő a veszteségátvállalást megtagadhatta, ha a közvetítő a hozzájárulása nélkül „lemondott az adott Hitelt biztosító valamely jogról” (5.2. pont). A biztosítéki jogról a közvetítő a holdingalap-kezelő hozzájárulásával mondhatott le; a hozzájárulás mérlegelési szempontjait – köztük a behajtás várható megtérülését és a következmények arányosságát – a szerződésminta nem rögzítette.
A jogi biztosíték. A közvetítő a saját biztosítékértékelési szabályai szerint kért jogi biztosítékot. A lezárt üzleti évvel még nem rendelkező vállalkozásoktól köteles volt ingatlanbiztosítékot kérni (1. melléklet, a biztosítékokról szóló rész). A szerződésminta a lakóingatlan bevonását nem korlátozta, és a kezes védelméről nem rendelkezett.
Az információ. A holdingalap-kezelő informatikai rendszere az ügyletről státuszt, késedelmes napot és összeget kapott. Felmondott ügyletnél a közvetítő a behajtást saját hatáskörben indította, és – az eljárásrend szavával – „a behajtás módjáról és eredményéről” nem kellett tájékoztatnia a holdingalap-kezelőt, csak az indítás és a végleges lezárás tényéről (2. melléklet, I. rész 3. pont). A végső kedvezményezettel egyedül a közvetítő állt kapcsolatban.
Az átütemezés ára. Az eljárásrend ismerte a kölcsönszerződés módosítását és a késedelmes ügylet átütemezését (2. melléklet, IV. rész 3. pont). Az adós pénzügyi nehézsége miatt módosított kölcsön ugyanakkor kikerült a problémamentes minősítési kategóriából (9. melléklet), a kétes és rossz minősítésű követelések aránya pedig a közvetítő forráshoz jutását szabályozta: 15 százaléktól a holdingalap-kezelő elutasíthatta az újabb előfinanszírozást, 30 százaléktól azonnali hatállyal felmondhatta a szerződést (4.5. pont). A türelemnek a közvetítő számára ára volt.
A szabály mércéje tehát a megtérülés. A termék feltételei a hitel felvételekor és a rendes törlesztés idején több ponton védték a végső kedvezményezettet: kamatplafon, díjplafon, legfeljebb 24 hónapos türelmi idő, díjmentes előtörlesztés. A fizetési nehézség idejére a végső adós, a kezes és a család helyzete – a megélhetés, a lakhatás, a követelés és a következmény aránya – a felhívásban és a szerződésmintában mérlegelési szempontként nem szerepel.
3. Az értelmezési keret: a távolság
A szociálpszichológia és a közigazgatás-tudomány eredményei értelmezési keretet adnak ahhoz, miért következetes a szabályok követése minden szereplő helyzetéből nézve. A tanulmány tézise (Szekfü és Vonnák, 2026): a program szabályainak követése minden szereplő számára a saját helyzetéből nézve következetes magatartás volt; ami hiányzott, az a szabályok fölött álló, humánus mérce. Három mechanizmus hat egy irányba.
- A megoszló felelősség. A felelősség megoszlik, ha a döntés több szereplő között oszlik szét, áthelyeződik, ha a szereplő előírásra hivatkozhat, a következmény pedig annál kevésbé hat a döntéshozóra, minél távolabb van tőle (Bandura, 1999); a rutinná vált eljárásban eltűnnek a döntési pontok (Ashforth és Anand, 2003).
- A szám. A mutató összemérhetővé teszi a különböző helyzeteket, és ezzel dönthetővé az ügyet (Espeland és Stevens, 1998); a számba vetett bizalom a távolról hozott döntés igazolásának eszköze (Porter, 1995). Ahol az ügyintézést informatikai rendszer és adatcsere váltja fel, a méltányosság külön intézményt kíván: méltányossági záradékot és esetfelülvizsgáló testületet (Bovens és Zouridis, 2002).
- A felelősségi aszimmetria. A döntéshozó a személyes felelősség elkerülésére az óvatosabb megoldást választja, ha a gondossági mérce bizonytalan, a túlzott óvatosságért pedig senki sem felel (Hood, 2011; Lorenzoni, 2023). A követeléskezelésre alkalmazva: ha a méltányos döntés mércéje nincs leírva, és a teljes behajtásért senkit sem lehet felelősségre vonni, akkor a teljes behajtás a személyesen legvédhetőbb döntés.
A magyarázat szerkezeti, és a tanulság is az: a távolságot a szabály hozza létre, ezért a szabály tudja áthidalni. A keretet közpénzügyi döntéshozók körében a javasolt felmérés két vignettavizsgálata teszteli.
A veszteségráta ugyanilyen szám. A hitelezési veszteség a végső adósnál keletkezik; a program szabályai azt döntik el, hol jelenik meg: az alapban kimutatott veszteségként, a közvetítőnél megtérítési kötelezettségként, vagy az adósnál, a kezesnél és a családnál értékesített otthonként és fennmaradó tartozásként. A kimutatott veszteség a veszteségnek az alapban megjelenő részét mutatja. Az európai mikrofinanszírozási intézmények felmérése szerint a nonprofit szervezeteknél magas a harminc napon túl késedelmes állomány aránya és alacsony a leírásé, a bankoknál fordítva (EMN és MFC, 2018, 42. o.): a türelem a mutatóban késedelemként jelenik meg. A program minőségét a veszteségráta a mérleg másik oldalával együtt mutatja meg: azzal, hogy hány ügy jutott végrehajtásig, hány család veszítette el az otthonát, és hány vállalkozó tudott újrakezdeni.
4. A mérce, amely a program idején már létezett
A hiányzó mérce nem új találmány: a JEREMIE mikrohitel-program futamideje alatt négy forrás írta le.
A második esély elve. A 2008. évi európai kisvállalkozói intézkedéscsomag második alapelve szerint a tisztességes, csődbe jutott vállalkozónak gyorsan második esélyt kell kapnia (COM(2008) 394); a csomag 2011. évi felülvizsgálata azt kérte a tagállamoktól, hogy a tartozások alóli mentesülés ideje legfeljebb három év legyen (COM(2011) 78).
A Bizottság mikrohitelezési magatartási kódexe. A kódex első változata 2011-ben, a 2.0 változata 2013-ban jelent meg. Elvárja, hogy a hitelező dokumentálja az elfogadható és a tiltott behajtási módszereket, hogy biztosítéki politikája kezelje a megélhetést érintő következményeket, és hogy írásbeli átütemezési eljárása legyen (Európai Bizottság, 2013, 1.18., 1.19. és 3.14. pont).
A JEREMIE görög mikrohitel-eszköze. Az Európai Beruházási Alap által kezelt görög JEREMIE-holdingalap 2010. évi mikrofinanszírozási felhívása szerint a veszteséget a holdingalap és a közvetítő ügyletenként, egyenlő rangban, fele-fele arányban viseli, a fő lakóhely pedig jogi biztosítékként nem vehető igénybe (Európai Beruházási Alap, 2010, 2. melléklet, 25–29. o.). Az eszköz kis volumenű maradt: 2016 áprilisáig 167 kölcsönt folyósított 1,59 millió euró értékben (Grant Thornton, 2016, 1. táblázat). A felhívás normaelőzmény, a szabály megfogalmazhatóságát bizonyítja: ugyanaz az uniós eszköz ugyanabban az időszakban ismert olyan kialakítást, amely a családi otthont kivette a biztosítékok köréből.
A magyar döntéshozóknak címzett szakmai ajánlás. Az európai mikrofinanszírozási hálózatok képviselői 2013. szeptember 25-én Budapesten egyhangúlag szakmai ajánlást fogadtak el a magyar döntéshozók számára, és 2016-ban Rómában az európai döntéshozóknak címezve megerősítették (Budapest, 2013; Róma, 2016). A 6. pont szerint a közpénzből finanszírozott mikrohitel-programban a hitelezés kockázatát „egyáltalán nem, vagy kivételes esetben csak kisebb mértékben szabad a közvetítőkre áthárítani”. A 7. pont szerint: „Ne hozza a program nehezebb helyzetbe az önhibáján kívül fizetési problémákkal küzdő támogatni kívánt személyeket, mint amilyenben azok a támogatás előtt voltak.”
Ami a program idején szakpolitikai irány és önszabályozás volt, abból azóta több kötelező szabály lett. Az (EU) 2019/1023 irányelv szerint a fizetésképtelen vállalkozónak hozzá kell férnie legalább egy olyan eljáráshoz, amely teljes adósságmentesítéshez vezet, főszabály szerint legfeljebb három év alatt. A fogyasztói hiteleknél a 2026. november 20-tól alkalmazandó (EU) 2023/2225 irányelv 35. cikke írja elő, hogy a hitelező a végrehajtási eljárás megindítása előtt észszerű türelmet tanúsítson. Franciaországban 2015 óta a törvény erejénél fogva mentes a végrehajtás alól az egyéni vállalkozó fő lakóhelye azokkal a hitelezőkkel szemben, akiknek a követelése a vállalkozói tevékenységből ered (Code de commerce, L526-1. cikk). Az uniós normák a fogyasztóra vagy a fizetésképtelenségi eljárásra szólnak; a közpénzből finanszírozott vállalkozói mikrohitel adósára és kezesére szabott, a programot magát kötő szabályt e normák nem tartalmaznak.
5. A lépték: a válságévek rendezései és a mikrohitel

A válságévekben a jogalkotó és a jegybank más adósi körökben több száz- és ezermilliárd forintos nagyságrendű rendezésekről döntött; a közpénzből finanszírozott vállalkozói mikrohitel adósaira és kezeseire ilyen célzott rendezés nem készült.
A válságévek rendezései és a mikrohitel-program léptéke (Lentner, 2014; KSH, 2012; Privátbankár, 2017; Magyar Nemzeti Bank, 2013; Magyar Fejlesztési Bank, 2015):
| Rendezés | Időszak | Nagyságrend | A teher viselője |
|---|---|---|---|
| Az önkormányzati adósság állami átvállalása | 2011–2014 | több mint 1340 milliárd forint | központi költségvetés |
| Kedvezményes végtörlesztés | 2011–2012 | 1354 milliárd forint tartozás; 370 milliárd forint különbözet | hitelezők |
| Nemzeti Eszközkezelő | 2012-től 2017 elejéig | 107,5 milliárd forint a vásárlásokra; 246,5 milliárd forint tartozás az érintett ingatlanokon | az állam; a meg nem térülő követelést a hitelezők engedték el |
| Növekedési Hitelprogram, első szakasz | 2013 | közel 701 milliárd forint; ebből devizahitel-kiváltás közel 229 milliárd forint | jegybanki refinanszírozás, visszafizetendő |
| Viszonyításul: a két mikrohitel-termék teljes szerződött összege | 2008–2015 | 81,1 milliárd forint | – |
A két mikrohitel-termék 2015 végéig szerződött teljes összege – a kihelyezett kölcsönök egésze, nem a vesztesége – 81,1 milliárd forint: az önkormányzati adósságátvállalás 6 százaléka, a Növekedési Hitelprogram első szakaszának 12 százaléka. A válságévek rendezéseinek közös vonása, hogy a döntést a jogalkotó vagy a jegybank hozta meg, és az intézmények e döntés alapján jártak el: önkormányzatoknál törvény és költségvetési forrás, háztartásoknál törvény, a hitelezők terhére, banki hitellel rendelkező vállalkozásoknál jegybanki program. A mikrohitel-programon belül a veszteség megosztását a közvetítői szerződés szabálya rendezte.
6. Javaslat: a felső mérce nyolc eleme

A felső mércének két funkciót kell betöltenie: köteleznie kell a következmények látására, és védenie kell azt, aki a látottak alapján méltányosan dönt. A nyolc elem a kölcsön nyújtása előtt, jogszabályban vagy a forrás gazdája által jóváhagyott programszabályban rögzített feltétel.
- Programszabály a budapesti ajánlás 7. pontja szerint. A közpénzből finanszírozott mikrohitel-program szabályzata mondja ki: a program nem hozhatja nehezebb helyzetbe az önhibáján kívül fizetési nehézségbe került adóst és kezesét, mint amilyenben a támogatás előtt volt.
- Előzetes társadalmi hatásvizsgálat. A kockázatmegosztási és követeléskezelési feltételek kialakításakor a programgazda mérje fel, milyen következménnyel járnak a feltételek az adósra, a kezesre és a családra.
- A fő lakóhely védelme. A program szabályzata korlátozza a fő lakóhely jogi biztosítékként való bevonását és a vele szembeni végrehajtást.
- Dokumentált méltányossági csatorna. Írásbeli eljárás az átütemezésre és a méltányosságra, előre rögzített szempontokkal: a lakhatás és a megélhetés, a vállalkozástól független családtag kezes helyzete, valamint a behajtás várható megtérülésének és költségének aránya.
- Esetfelülvizsgálat és monitoring. A méltányossági ügyeket testület vizsgálja felül a közvetítő meghallgatásával; a program monitoringja a pénzügyi folyamatok mellett a végső kedvezményezettek helyzetére is terjedjen ki.
- Kockázatmegosztási korlát a közvetítő javára. A hitelezési kockázat a nonprofit közvetítőre ne, vagy csak kivételesen, kisebb mértékben háruljon; a hitelezési veszteség az alap terhére legyen elszámolható (az ajánlás 6. és 6.1. pontja); a gondos hitelbírálatot a közvetítő minősítése és a refinanszírozás feltételei tartsák fenn.
- Védelem a méltányosan döntőnek. A méltányossági eljárás szerint meghozott döntés a közvetítőnél ne vezessen a veszteségmegosztás megtagadásához, a programgazda munkatársánál pedig a program szabálya szerinti, védett döntés legyen.
- Lezárható adósság. A program szabályai illeszkedjenek a második esély elvéhez: a rendezés belátható időn belül zárja le a tartozást, és tegye lehetővé az újrakezdést.
7. A következő lépés: a következmények felmérése
A program társadalmi hatásának megíratlan felét felmérés pótolja: adatot ad arról, mi történt a nem fizetővé vált hitelek adósaival, kezeseivel és családjával, és hogyan élték meg a helyzetet a közvetítők munkatársai. A tanulmány tizennégy tesztelhető hipotézist fogalmaz meg (Szekfü és Vonnák, 2026, 8. fejezet). Közülük négy:
- a lakóingatlant érő végrehajtás többletterhet jelent az adósnak és a családnak;
- a kezesek terhe az adósokéhoz mérhető;
- a teljes végrehajtás után kisebb az újrakezdés esélye, mint átütemezés vagy egyezség után;
- a mérlegelési jogkörrel folytatott követeléskezelés nettó jelenértéke eléri a teljes végrehajtásét.
A felmérést független egyetemi partner végzi, előre regisztrált kutatási terv szerint, a közvetítőktől elkülönített adatgyűjtéssel. Esetleírás kizárólag lezárt ügyről, az érintettek írásbeli hozzájárulásával, az azonosításra alkalmas részletek elhagyásával készül; az interjút nem a követelést kezelő munkatárs veszi fel, és a részvétel a tartozás kezelését nem befolyásolja. A felmérés krízisreagálási protokollal és etikai fórum jóváhagyásával indul.
A jövő programjainak tervezői számára a feladat az, hogy a felső mérce a program szabálya legyen; a lezárt program gazdái számára pedig az, hogy megismerjék a mérleg megíratlan felét.
Kérdések és válaszok
Mi volt a JEREMIE mikrohitel-program? A 2007–2013-as uniós programozási időszak magyarországi pénzügyi eszköze, amely a Gazdaságfejlesztési Operatív Program és a Közép-magyarországi Operatív Program forrásából, holdingalap-szerkezetben, közvetítőkön keresztül nyújtott kedvezményes kamatozású mikrohitelt a kereskedelmi banki módszerekkel nem vagy nem kellő mértékben finanszírozható mikrovállalkozásoknak. A két mikrohitel-termékben 2015 végéig 12 384 ügylet jött létre, 81,1 milliárd forint szerződött összeggel.
Kik közvetítették a mikrohiteleket? Tizenhat megyei és fővárosi vállalkozásfejlesztési alapítvány 5849, harminchét pénzügyi vállalkozás 5488, negyvenöt takarékszövetkezet 855, huszonkét bank 192 ügyletet kötött. Egy szerződött közvetítőre az alapítványoknál 366, a pénzügyi vállalkozásoknál 148, a takarékszövetkezeteknél 19, a bankoknál 9 ügylet jutott.
Hogyan oszlott meg a hitelezési veszteség a holdingalap-kezelő és a közvetítő között? A Kombinált Mikrohitel szerződésmintája szerint sávosan: a portfólió veszteségének első 5 százalékát a holdingalap-kezelő vállalta át, az 5 és 10 százalék közötti részt fele-fele arányban viselték, a 10 és 15 százalék közötti rész 70 százaléka, a 15 százalék feletti rész egésze a közvetítőre esett. A veszteségmegosztási kérelemhez a végrehajtási eljárás lezárultát igazoló dokumentumot kellett csatolni.
Mit jelent, hogy a JEREMIE forrása visszaforgó? A végső kedvezményezettek törlesztéseiből visszatérülő forrást újra a kis- és középvállalkozások javára kell felhasználni; ezt az 1083/2006/EK rendelet 78. cikkének (7) bekezdése a tagállam illetékes hatóságainak kötelezettségévé teszi.
Mit javasol a tanulmány? A közpénzből finanszírozott mikrohitel-programok felső mércéjének nyolc elemét – köztük a fő lakóhely védelmét, a dokumentált méltányossági csatornát és a méltányosan döntő védelmét –, valamint független felmérést arról, mi történt a nem fizetővé vált hitelek adósaival, kezeseivel és családjával.
Hivatkozott irodalom
Ashforth, B. E. – Anand, V. (2003): The Normalization of Corruption in Organizations. Research in Organizational Behavior, 25, 1–52.
Bandura, A. (1999): Moral Disengagement in the Perpetration of Inhumanities. Personality and Social Psychology Review, 3(3), 193–209. DOI: 10.1207/s15327957pspr0303_3
Bovens, M. – Zouridis, S. (2002): From Street-Level to System-Level Bureaucracies: How Information and Communication Technology Is Transforming Administrative Discretion and Constitutional Control. Public Administration Review, 62(2), 174–184. DOI: 10.1111/0033-3352.00168
EMN és MFC (2018): Microfinance in Europe: Survey Report 2016–2017. European Microfinance Network – Microfinance Centre.
Espeland, W. N. – Stevens, M. L. (1998): Commensuration as a Social Process. Annual Review of Sociology, 24, 313–343. DOI: 10.1146/annurev.soc.24.1.313
Hood, C. (2011): The Blame Game: Spin, Bureaucracy, and Self-Preservation in Government. Princeton: Princeton University Press.
Lentner Cs. (2014): A magyar önkormányzatok adósságkonszolidációja. Pénzügyi Szemle, 59. évf. 3. sz., 330–344. o. http://real.mtak.hu/36564/1/lentnercs_2014_3_m.pdf
Lorenzoni, L. (2023): Defensive Bureaucracy in Italy: an Introduction. Rivista Trimestrale di Scienza dell’Amministrazione, 2023/3, 1–21. o.
Porter, T. M. (1995): Trust in Numbers: The Pursuit of Objectivity in Science and Public Life. Princeton: Princeton University Press.
Szekfü T. – Vonnák P. (2026): A távolság ára – A mikrohitel-végrehajtás emberi következményei és a hiányzó felső mérce. Megalapozó tanulmány. Székesfehérvár: MAGYAR FENNTARTHATÓSÁGI KÖZPONT Alapítvány.
Wishlade, F. és szerzőtársai (2016): Financial Instruments for Enterprise Support. Final Report, Work Package 3. Ex post evaluation of Cohesion Policy programmes 2007–2013. Európai Bizottság.
Jogforrások
A Tanács 1083/2006/EK rendelete (2006. július 11.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1023 irányelve (2019. június 20.) a megelőző szerkezetátalakítási keretekről, az adósság alóli mentesítésről és az eltiltásokról. https://eur-lex.europa.eu/eli/dir/2019/1023/oj
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/2225 irányelve (2023. október 18.) a fogyasztói hitelmegállapodásokról. https://eur-lex.europa.eu/eli/dir/2023/2225/oj
COM(2007) 708: Európai kezdeményezés a mikrohitel fejlesztésére a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás támogatása érdekében. Bizottsági közlemény, 2007. november 13.
COM(2008) 394: „Gondolkozz előbb kicsiben!” – Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag. Bizottsági közlemény, 2008. június 25.
COM(2011) 78: Az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag felülvizsgálata. Bizottsági közlemény, 2011. február 23.
Code de commerce (Franciaország), L526-1. cikk.
Adatforrások és dokumentumok
Állami Számvevőszék (2012): Jelentés, 12102. szám. https://www.asz.hu/dokumentumok/12102j000.pdf
Budapest (2013): Szakmai ajánlások a magyar döntéshozók számára a mikrofinanszírozáshoz kapcsolódó jogi szabályozásra. Elfogadták az Európai Mikrofinanszírozási Hálózat által szervezett fórum résztvevői, Budapest, 2013. szeptember 25. Hiteles szöveg: angol.
Európai Beruházási Alap (EIF) (2010): Call for Expression of Interest No JER-001/2010/2 – Funded Risk Sharing Financial Instrument – Microfinance. JEREMIE Holding Fund Greece; a görög JEREMIE-holdingalap mikrofinanszírozási felhívása.
Európai Bizottság (2013): European Code of Good Conduct for Microcredit Provision. 2.0 változat, 2013. június; első változat: 2011. október. DOI: 10.2776/37362
Európai Bizottság és Európai Beruházási Alap (2006): Memorandum of Understanding in respect of a coordinated approach to improving access to finance for micro to medium enterprises in the regions supported by the European Regional Development Fund (JEREMIE). Brüsszel, 2006. május 30. https://www01.eib.org/attachments/documents/mou-jeremie.pdf
Európai Számvevőszék (2016): 19/2016. sz. különjelentés: Az uniós költségvetés végrehajtása pénzügyi eszközök révén – a 2007–2013-as programozási időszak tanulságai. https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/SR16_19/SR_FIN_INSTRUMENTS_HU.pdf
Grant Thornton (2016): A 2014–2020-as programidőszak pénzügyi eszközei előzetes értékelésének frissítése. Készült a görög Gazdasági, Fejlesztési és Turisztikai Minisztérium megbízásából, 2016. november. https://www.espa.gr/elibrary/Paradoteo_Epikairopoihsh_Exante_Axiologisi_Xrimatodotikon_ergaleion_FINAL.pdf
KSH (2012): Lakossági lakáshitelezés, 2011. II. félév. Statisztikai tükör, 2012. április 18. Központi Statisztikai Hivatal. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/lakashitel/lakashitel1112.pdf
Magyar Fejlesztési Bank (2015): JEREMIE-program, 52. heti jelentés. Állapot: 2015. december 31. A holdingalap-kezelő adatközlése; az adatkört feldolgozta: Vonnák (2016).
Magyar Nemzeti Bank (2013): A Növekedési Hitelprogram első szakaszának igénybevétele. Elemzés. https://mnb.hu/letoltes/nhp1-elemzes-v5-clean.pdf
MV – Magyar Vállalkozásfinanszírozási Zrt. (2011): Pályázati felhívás közvetítők részére – Kombinált Mikrohitel Program, a közvetítői szerződés mintájával és mellékleteivel. Közzétéve: 2011. január 17.
Privátbankár (2017): Még több bedőlt hiteles menekülhet meg. 2017. január 12.; a Világgazdaság közlése nyomán. https://privatbankar.hu/cikkek/szemelyes_penzugyek/meg-tobb-bedolt-hiteles-menekulhet-meg-302571.html
Róma (2016): Szakmai ajánlások az európai döntéshozók számára a mikrofinanszírozáshoz kapcsolódó jogi szabályozásra. Aláírták a nemzeti mikrofinanszírozási hálózatok képviselői, Róma, 2016. szeptember 29. Hiteles szöveg: angol.
Vonnák P. (2016): Mikrohitelezés Magyarországon. ISBN 978-963-12-5845-5
Abstract
The price of distance: debt enforcement in Hungary’s JEREMIE microcredit programme and the missing higher standard
This article summarises a foundational study on debt enforcement in the JEREMIE microcredit programme in Hungary (2007–2013 programming period). Drawing on the published call for financial intermediaries and the model intermediary agreement of the Combined Microcredit product (2011), it shows that the published rules tied the treatment of non-performing loans to financial criteria only: a tiered loss-sharing cap between the holding fund and the financial intermediary, and proof of completed enforcement proceedings as a condition of loss sharing. The situation of the final recipient, the guarantor and the family does not appear in these documents as a decision criterion. Standards addressing this gap already existed at the time: the European Code of Good Conduct for Microcredit Provision, the exclusion of the primary residence from collateral under the Greek JEREMIE microfinance instrument, and the professional recommendations addressed to Hungarian decision-makers in 2013. The article proposes eight elements of a higher standard for publicly funded microcredit and outlines an independent survey of the human consequences. The Hungarian text is authoritative.


