MFKA · Szakcikk
A cikk két tanulmányra épül (Szekfü és Vonnák 2026a, 2026b). Az első azt mutatta meg, hogy a politikai vezetés a végrehajtás ügymenetéről az apparátuson keresztül értesül, és irányítási modellt adott a visszacsatolás megnyitására: a műszerezett ügymenetet, amely az ügyet és a szereplőt időbélyeggel rögzíti. A második azt az elemet dolgozza ki, amely nélkül a mérés nem értelmezhető: az irányt. Három üzenete van. Először: a stratégia az irányítási ciklus első eleme; a stratégiai tervezés mérsékelt, de szignifikáns hatását a szervezeti teljesítményre 31 vizsgálat 87 korrelációja mutatja ki, a hazai jog ismeri a műfajt, a stratégia hipotézis, és a mögötte álló széles tudományos és társadalmi bevonás ismeretelméleti szükséglet. Másodszor: a célérték és a korrekciós küszöb előre és nyilvánosan áll, mert ez különbözteti meg az irányítást a felügyelettől. Harmadszor: a döntésnek gazdája van. A versenyszféra vállalatirányítási rendszereiből az információs architektúra elve átvehető, a célfüggvényt a stratégia adja; a mesterséges intelligencia kérdez, az ember dönt; a döntési szabály pedig – vita a döntés előtt, egység utána, korrekció új információra – a vélemény bőségét a döntés gazdájával köti össze.
Kulcsszavak: stratégiai kormányzás · nemzetstratégia · irányítási ciklus · korrekciós küszöb · Goodhart-védelem · vállalatirányítási rendszer · döntési szabály · tudományos-társadalmi bevonás
1. Műszerek úti cél nélkül
Képzeljünk el egy irányítási rendszert, amelynek képernyőjén minden ügy útja látszik. Percre pontosan látni, hány kézen ment át az ügy. Látni, hány nap alatt. Látni, hol állt meg, és hol gyorsult.
Egy dolog nem látszik: az, hogy az ügy jó helyre futott-e.
Ez a hajó, amelynek műszerei vannak, de úti célja nincs. A sebességmérő pontos, az iránytű működik, a napló gondosan vezetett. Arra viszont nincs válasz, hogy a hajó közeledik-e a kikötőhöz, vagy távolodik tőle. A műszerek a mozgást mérik. A mozgás értékét az úti cél adja meg.
Ez a cikk két tanulmányra épül, amelyeket a szerzők az MFKA honlapján tettek közzé. Az első, „A zárt hurok” (Szekfü és Vonnák 2026a) azt a szerkezeti tulajdonságot írta le, hogy a politikai vezetés a végrehajtás ügymenetéről az apparátuson keresztül jut információhoz, és a folyamatos kontrollok az irányítási láncon belül zárulnak. Erre irányítási modellt adott: cél, ügymenet-adat, értékelés, korrekció. Ez az irányítási ciklus. Az adatot a műszerezett ügymenet szolgáltatja: a meglévő iratkezelési nyilvántartás eseménynapló-képességének másodlagos felhasználása, amelyben minden döntési eseménynek szereplője, gépi időbélyege és jogalapja van. Az értékelést hat indikátor végzi. A korrekcióban az eltérés kérdés, nem gyanú: az érintett válaszol, és a válasz rögzül.
A ciklus első elemét, a célrendszert az első tanulmány bemenetnek tekintette. A második, az „Irány nélkül nincs irányítás” (Szekfü és Vonnák 2026b) ezt az elemet dolgozza ki. Kiindulópontja az, hogy az irányítási rendszer, amely nem tudja, mi a cél, azt méri, mennyi idő alatt jut el az ügy valahová. Hogy jó helyre jutott-e, azt a stratégia mondja meg.
A cikk három gondolatot követ. Az irány a ciklus első eleme, a hazai jog ismeri a műfaját, és a stratégia széles tudományos és társadalmi bevonással készül. A célértéket és a korrekciós küszöböt előre és nyilvánosan kell rögzíteni. A versenyszféra tanulsága átvehető, ha a célt a stratégia adja, és a döntésnek gazdája van.
Műszerekkel még nem vezetünk. Az irányhoz célt kell kitűzni.
2. A stratégia az irányítási ciklus első eleme
A stratégiai tervezés hatását az empirikus irodalom méri. George, Walker és Monster (2019) metaanalízise 31 vizsgálat 87 korrelációját összegezte. Az eredmény: a stratégiai tervezés hatása a szervezeti teljesítményre pozitív, mérsékelt erősségű és statisztikailag szignifikáns. A hatás a formális tervezésnél és az eredményességi mutatóknál a legerősebb, és a magán- és a közszférában, az Egyesült Államokon kívül is kimutatható.
Az eredményből két dolog következik. A stratégia működik: a formális, dokumentált, a szervezet egészére vonatkozó tervezés a jobb teljesítménnyel jár együtt. A hatás mérsékelt: a stratégia nem helyettesíti a végrehajtást, és jó stratégia rossz végrehajtással nem hoz eredményt.
Innen kapcsolódik a két tanulmány. Az első a végrehajtás oldaláról mutatta meg, hogy a végrehajtás minősége nem mérhető az apparátus önjelentéséből. A második a stratégia oldaláról mutatja meg, hogy a végrehajtás mérése irány nélkül nem értelmezhető. A kettő együtt adja az irányítási ciklust.
A ciklus négy eleme egymásra épül: cél, ügymenet-adat, értékelés, korrekció. Ha az első hiányzik, a másik három üresen forog. Az adat összegyűlik, az értékelés számol, a korrekció igazít – csak éppen nincs mihez. Az irányítás a stratégiával kezdődik, és a stratégia hatása mért összefüggés.
A célrendszer nem származhat az apparátustól. Ha a végrehajtó szervezet adja a célt, a mérés az apparátus saját céljaihoz méri az apparátus saját teljesítményét, és a hurok egy szinttel feljebb záródik újra (Szekfü és Vonnák 2026b, 1.2). A célrendszer gazdája a kormányközpont, előállítója az apparátuson kívüli tudományos-társadalmi háttér (2026b, 2.2).
Az irány nem az apparátustól jön, és a hatása mérhető.
3. A stratégia hipotézis
Hayek (1945) klasszikus érve szerint a központ nem tudhat eleget: a gazdasági döntésekhez szükséges tudás szétszórt, az egyes szereplők birtokában van, ezért a központi terv a tudás egy részére épül, a többiről nem tud.
A szerzők stratégiafogalma ennek az érvnek a keretében áll. A stratégia itt a célok és a korrekciós szabályok előzetes rögzítése. A szétszórt tudást a széles tudományos-társadalmi bevonás gyűjti be, a stratégiát pedig az indikátorokból érkező visszacsatolás frissíti. A stratégia ebben az értelemben hipotézis. Feltevései nyilvánosak: demográfiáról, technológiáról, külső környezetről, forrásokról. Célértékei előre rögzítettek. Ha a feltevést megalapozó információ megváltozik, a felülvizsgálati küszöbön keresztül korrekció következik.
A tudós is így dolgozik. Hipotézist állít, kimondja, mi cáfolná, a kísérlet eredményét pedig nem a hipotézishez igazítja, hanem a hipotézist az eredményhez. Az adaptív politikaalkotás irodalma ugyanezt a szerkezetet írja le: a stratégiai jövőkép és a rövid távú cselekvés közé jelzőpontok kerülnek, amelyek a felülvizsgálat időzítését adják, és a terv nem egyetlen pálya, hanem pályák sorozata, amelyek között a jelzőpontok szerint lehet váltani (Haasnoot és mtsai 2013). A hajós is így tesz: a kikötőt előre kijelöli, az útvonalat a szél és a jelek szerint igazítja.
Egy stratégia, amelynek feltevéseit nem vizsgálják felül, a második évétől egy már nem létező világra ad irányt. Hayek tétele a felülvizsgálat nélküli stratégiát zárja ki. A metaanalízis eredménye a formális tervezés mellett szól. A kettő együtt a felülvizsgálattal működő stratégiát jelöli ki.
A jó stratégia a tanulás előzetes rendje.
4. A hazai jog ismeri a műfajt
A nemzeti szintű, tudományos-társadalmi hátterű stratégia nem idegen a magyar közjogtól. Az Országgyűlés a 18/2013. (III. 28.) OGY határozattal fogadta el a 2012–2024-es időszakra szóló Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégiát. A határozat szerint a Keretstratégia alapelveit a jogalkotásban, a költségvetésben és a szakpolitikai tervezésben érvényesíteni kell (2. pont). A Kormány a fenntartható fejlődést mérő mutatókészletet dolgoz ki (3. pont b) alpont). A megvalósítást a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács követi, és koordinálja a négyévenkénti felülvizsgálatot (4. és 5. pont). A preambulum szerint a Keretstratégia a Tanács által szervezett társadalmi párbeszédben készült.
A Tanács az Országgyűlés által létrehozott egyeztető, véleményező és javaslattevő testület; jogállását, jogkörét, összetételét és feladatait az 57/2008. (V. 22.) OGY határozat rögzíti. A határozat szerint elnöke az Országgyűlés elnöke, négy társelnöke van: egyet a Kormány delegálására kér fel az Országgyűlés, hármat a Tanács tagjai választanak maguk közül. Tagjai között a parlamenti frakciók, az Akadémia, a gazdasági kamarák, az egyházak, a szakszervezetek, a munkaadói szervezetek, az önkormányzati szövetségek és a civil szervezetek képviselői állnak. Határozatait a jelenlévők kétharmadával hozza, és évente beszámol az Országgyűlésnek.
A két határozat együtt a nemzeti stratégia hazai műfajának három elemét adja. A stratégiát az Országgyűlés fogadja el, tehát nem egy kormányzati ciklus, hanem a törvényhozás terméke. A stratégia mögött tudományos, gazdasági, társadalmi és egyházi tagságú testület áll, amely a társadalmi párbeszédet szervezi és a megvalósítást követi. A stratégiához mutatókészlet, rendszeres tájékoztatás és rögzített felülvizsgálati ciklus tartozik. A szerkezet létezik, a 2012–2024-es Keretstratégia horizontja pedig lezárult.
A kormányzati stratégiai irányítás rendje formailag teljes. A kormányzati stratégiai irányításról szóló 38/2012. (III. 12.) Korm. rendelet tervdokumentum-típusokat (7. § 2. pont), mutatókat és nyomon követést (20. § (2) bekezdés), értékelési beszámolót (21. § (3) bekezdés) ír elő. A rendelet szerint „a nyomon követés a stratégiai tervdokumentum előkészítéséért felelős feladata” (20. § (3) bekezdés). A modell eltérése abban áll, hogy ki állítja elő a célrendszert, és ki méri hozzá a végrehajtást. A rendelet a műfajt és a kötelezettséget adja. A modell a célrendszer eredetét és a mérés adatát cseréli ki: a célrendszer tudományos-társadalmi háttere az apparátuson kívül áll, a végrehajtás mérése pedig az ügymenet gépi nyomából készül.
A műfaj adott. Ezt kell az irányítási ciklus első elemévé tenni.
5. Előre és nyilvánosan: ami az irányítást a felügyelettől megkülönbözteti
A felügyelet utólag minősít: ami történt, megfelelt-e. Az irányítás előre megmondja, mi számít eltérésnek, és mi következik belőle. A különbség egyetlen tervezési döntés. A célérték, vagyis az a szint, amelyet a mutatónak el kell érnie, és a korrekciós küszöb, vagyis az az eltérés, amelynél felülvizsgálat indul, előre és nyilvánosan rögzített-e.
Egy hétköznapi kép segít. Ha a ponthatár a dolgozatok megírása után dől el, a diákok a tanár hangulatához igazodnak. Ha előre ismert, a ponthatárhoz. Kydland és Prescott (1977) a gazdaságpolitika példáján mutatta meg, hogy az előre vállalt szabály jobb eredményt ad, mint a mindenkori diszkréció, mert a szereplők előre számolnak a döntéshozó jövőbeli viselkedésével. A tétel analógiaként vihető át a kormányzati irányításra. A végrehajtó szervezet, amely tudja, hogy a küszöb átlépése felülvizsgálatot vált ki, a küszöbhöz igazodik. A szervezet, amely tudja, hogy a következmény a mindenkori mérlegelésen múlik, a mérlegeléshez igazodik; ez az a hárítás, amelyet az első tanulmány leírt.
A küszöb átlépése felülvizsgálatot vált ki, nem szankciót. Ez a modell működésének feltétele: a küszöb kérdés, amelyre a felelős válaszol, és a válasz rögzül. A korrekciónak két fajtája van. A végrehajtás korrekciója akkor következik, ha a teljesítmény eltér a pályától, miközben a feltevések állnak: a válasz az operatív program szintjén történő átrendezés. A stratégia felülvizsgálata akkor következik, ha a feltevést megalapozó információ megváltozott: a válasz a célérték vagy a cél módosítása.
Az értékelés két indikátorszintből áll. A makro-stratégiai indikátor a stratégia céljának állapotát méri: foglalkoztatást, beruházást, termelékenységet, kibocsátást. Hivatalos statisztika állítja elő, célértéke a stratégiában áll. A folyamatindikátor a végrehajtás minőségét méri az ügymenet gépi nyomából, az ügytípus mediánjához viszonyítva. A makro-indikátor azt mondja meg, hogy a rendszer jó helyre tart-e. A folyamatindikátor azt, hogy a rendszer működik-e. Az a stratégia, amelynek csak makro-indikátorai vannak, évente egyszer tudja meg, hogy eltért a pályától, és nem tudja, miért. Az a monitoring, amelynek csak folyamatindikátorai vannak, naponta tudja, hogy az ügyek futnak, és nem tudja, hová.
A két szintet a stratégiai cél-hozzárendelés köti össze: az ügy az érkeztetéskor egy operatív programhoz és azon keresztül egy stratégiai célhoz rendelődik, a kódot az érdemi döntésnél az előterjesztő megerősíti vagy pontosítja, és a két kód eltérése külön mutatóként rögzül (Szekfü és Vonnák 2026a, 6.2). Egy példa mutatja, miért van szükség erre. Tegyük fel, hogy egy eljárástípus mediánja kétszáz nap. A kétszáz napos ügy ekkor nem anomália, vagyis nem tér el a hasonló ügyek mintázatától. Lehet azonban, hogy a stratégia szerint az eljárástípusnak hatvan nap alatt kellene futnia. Stratégiai célérték nélkül a rendszer a jelenlegi állapotot rögzíti normaként, és a stratégiai eltérést soha nem jelzi.
Az előre rögzített célérték próbája Goodhart törvénye: a kontrollcélra használt statisztikai szabályszerűség elveszíti mérőértékét (Goodhart 1975). A védelem hat tervezési elvből áll. Az első három az első tanulmányból származik: az időbélyeget a rendszer adja, nem a kitöltő; a mérés tárgya az ügy és az esemény, nem a teljesítendő célszám; és minden mutató medián-viszonyításban áll, ezért az egyes ügy manipulálása az aggregátumot alig mozdítja, a rendszeres manipuláció pedig maga is mintázat (Szekfü és Vonnák 2026a, 6.8). A második három a stratégiai szintre vonatkozik. A makro-indikátor definíciója nyilvános és rögzített, ezért utólagos módosítása maga is nyilvános esemény. A stratégiai cél több, egymást kontrolláló mutatóval áll: kimenet, eredmény, hatás és költség együtt, ezért az egyik mutató optimalizálása a másikon látszik. A felülvizsgálati ablak előre rögzített, ezért a cél utólagos átírása – a teljesítmény helyett a mérce igazítása – a stratégia felülvizsgálatának nyilvános aktusa. A védelem lényege a két indikátorszint együttműködése: a folyamatindikátor a gépi nyomból, a makro-indikátor a hivatalos statisztikából áll elő, és egyiket sem az jelenti, akit mér.
Aki előre megmondja a ponthatárt, az irányít. Aki utólag dönt róla, az felügyel.
6. A vállalat tanulsága: az elv átvehető, a célt a stratégia adja
A versenyszféra az irányítási információ problémáját a közigazgatásnál korábban és erősebb teljesítménykényszer alatt oldotta meg. Eszköze a vállalatirányítási rendszer (enterprise resource planning, ERP). Davenport (1998) leírása szerint az integrált rendszer a vállalat egészének tranzakcióit egyetlen adatbázisba és egyetlen folyamatszerkezetbe rendezi, és ezzel a vezetésnek a működés egészéről közvetlen, tranzakciószintű képet ad. A rendszer ugyanakkor a vállalat folyamatait a saját logikájához igazítja, ezért a bevezetés nem informatikai, hanem szervezeti döntés.
Ebből az információs architektúra elve átvehető: egyetlen adatforrás, tranzakciószintű rögzítés, az ügy és a szereplő együtt, időbélyeggel, integrált vezetői láthatóság aggregált szinten. A könyvelés képe ismerős: nyitó leltár, majd a tranzakciók naplója. Az első tanulmány modellje, a kormányzati folyamatmonitoring ezt az elvet valósítja meg (Szekfü és Vonnák 2026a, 6.1).
A közszféra bevezetései között dokumentált kudarcok is vannak. A kanadai szövetségi közszolgálat bérszámfejtő rendszeréről a főellenőr 2017-ben azt állapította meg, hogy a bérproblémák megjelenését követő tizenhat hónapban nem állt fenn átfogó irányítási szerkezet a problémák kezelésére. A feldolgozatlan fizetési kérelmek száma 2017 júniusában 494 500 volt, és a 2017. április 19-i fizetési időszakban a munkavállalók mintegy 51 százalékának fizetésében volt hiba (Auditor General of Canada 2017). A szerzők értelmezése szerint a kudarc a bevezetés módjáról szól: nagy, egyszeri bevezetésről, erős testreszabásról, változásmenedzsment hiányáról, merev szervezetről. Az elvről nem szól. Ezért a modell eljárástípusonként vezethető be, és az első mért eljárástípus eredménye dönti el, hogy a második megéri-e.
A közigazgatás nem vállalat. Irányítása a környezet, a kényszerek, az ösztönzők, a jogszerűség és az egyenlő bánásmód követelménye szempontjából eltér, és a magánszféra módszereit receptként mindenre alkalmazni a közigazgatási értékek közötti konfliktusokba ütközik (Hood 1991). Éppen ezért az elv vihető át, az eszköz nem. A jogszerűség és az egyenlő bánásmód követelménye a modell számára többletindok: a tranzakciószintű nyom a közigazgatásban jogállami követelmény is, mert a döntés gazdájának és jogalapjának az ügy irataiból rekonstruálhatónak kell lennie. A meglévő jog erre alapot ad: az iratkezelési rendelet ma is előírja az ügy útjának követhetőségét (335/2005. (XII. 29.) Korm. rendelet 14. § (4) bekezdés), és az iktatókönyv kötelező adatai között szerepel az ügyintéző neve, az intézés határideje és az elintézés időpontja (39. § (2) bekezdés).
A kulcskülönbség a célfüggvény. A vállalati rendszer azért működik, mert a célfüggvény adott: eredmény, fedezet, készletforgás, határidő-tartás. A rendszer tudja, mi a jó, mert a vállalat tudja. A közigazgatásnak nincs beépített célfüggvénye. A közszféra vezetőjének célja a közérték előállítása (Moore 1995), amelynek tartalmát nem a rendszer, hanem a politikai közösség mondja meg, a stratégián keresztül. A stratégia nélküli irányítási rendszer ezért vakon mér: megmondja, hány kézen át és meddig futott az ügy, azt nem, hogy a kormányzás céljait szolgálta-e. Az irányítási rendszer nélküli stratégia pedig nem ér el az ügyig: a célérték a makro-indikátorban áll, és a végrehajtás ügyszintű illeszkedését senki nem méri hozzá.
A vállalati architektúra elvét a közigazgatás átveheti. A teljesítménykényszert és a célt nem: az előbbit a nyilvánosság, az utóbbit a stratégia pótolja.
7. Az AI kérdez, az ember dönt
Az irányítási rendszer mintázatelemzése gépi: az eseménynaplóból ügytípusonkénti medián-viszonyításban számítja az indikátorokat. A mesterséges intelligencia az anomáliaszűrés eszköze lehet, vagyis azoknak az ügyeknek és csomópontoknak a kiválasztásáé, amelyek a hasonló ügyek mintázatától eltérnek. A szűrő kérdést tesz fel: miért fut ez az ügy másképp, mint a hasonlók? A kérdésre az érintett válaszol, és a válasz rögzül.
A szűrés hat feltételét együtt kell teljesíteni. Az első: előre rögzített, nyilvános célérték és korrekciós küszöb nélkül az anomália nem értelmezhető. A második: az eltérés mindig a hasonló ügyekhez képest áll, soha nem abszolút értékben. A harmadik: a kimenet kérdés, nem minősítés. A negyedik: az aggregálási szint a szervezeti egység és az eljárástípus, nem a személy. Az ötödik: minden eltérés emberi elbíráláshoz kerül, és a magyarázat rögzül. A hatodik: az adatkezelés megkezdése előtt adatvédelmi hatásvizsgálat készül (az (EU) 2016/679 rendelet 35. cikk (3) bekezdés a) pontja).
A hajónál maradva: a navigációs rendszer jelez, a kormányrúd a kapitány kezében marad.
Az „az AI nem dönt” elv jogi tartalommal bíró tervezési szabály. Ha a szűrő tanuló modellt használ, a rendszer az uniós MI-rendelet (EU) 2024/1689 fogalma alá eshet, és ha felhasználási célja a rendelet III. mellékletébe tartozik, a 14. cikk emberi felügyeleti szabályai vonatkoznak rá. E szerint a rendszert úgy kell megtervezni, hogy a felügyelő természetes személy értse a rendszer képességeit és korlátait, tudatában legyen az automatizációs torzításnak – a hajlamnak, hogy a rendszer kimenetére automatikusan hagyatkozzék –, helyesen értelmezze a kimenetet, dönthessen mellőzéséről vagy felülbírálásáról, és leállíthassa a rendszert.
A modell tervezési szinten kizárja azt a tulajdonságot, amely a III. melléklet 4. pont b) alpontja alá vinné, vagyis a munkavállalók teljesítményének és magatartásának megfigyelésére és értékelésére szolgáló rendszerek közé. Egyéni pontszám, rangsor és egyénre szóló automatizált értékelés sem kimenetként, sem belső segédadatként nem készül (Szekfü és Vonnák 2026a, 6.4, 6.7). Az anomáliajelzés szervezeti egység és eljárástípus szintjén tesz fel kérdést. Minden eltérés emberi elbíráláshoz kerül.
A döntés – a magyarázat elfogadása, a korrekció, a felülvizsgálat – emberé, akinek neve, időbélyege és indoka az eseménynaplóban áll. Az elv a tervezés kötelező feltétele.
A gép kiválaszt és kérdez. A döntésnek neve van.
8. Vita előtte, egység utána, korrekció új információra
Az irányítási ciklus négy eleme – cél, adat, értékelés, korrekció – nem mozdul döntési szabály nélkül. A szabály három fázisból áll, és mindegyiknek más a normája és más a nyoma.
A döntés előtt a vita. A vélemények és az ellenvélemények kimondása határidővel és nyommal történik; a nyom a vélemény szereplője, időbélyege és tartalma. A kollektív ítélet meghatározott feltételek mellett pontosabb az egyéninél: ha a tagok különböző tudással rendelkeznek, egymástól függetlenül ítélnek, és az ítéleteket előre adott mechanizmus összesíti. Lorenz és munkatársai (2011) kísérletben mutatták meg, hogy már az enyhe társadalmi befolyás is rontja a csoport pontosságát, ha a résztvevők látják egymás becsléseit: szűkíti a vélemények sokféleségét, és növeli a magabiztosságot anélkül, hogy a pontosságot javítaná. Aki látta a szomszédja tippjét, hozzá közelít, nem az igazsághoz. Ezért a vélemények előbb függetlenül, írásban, egymás láttán kívül születnek. A vita ezután kezdődik, és az összesítés mechanizmusa előre adott.
A döntés után az egység. A brit miniszteri kódex ezt a legvilágosabban mondja ki: a miniszterek a testületi vitában nyíltan kifejthetik véleményüket, a kormány vagy a kormánybizottság döntése azonban a kormány minden tagjára kötelező (Cabinet Office 2026, 5. fejezet). Az egység a cselekvés egysége, nem a vélemény visszavonása. Aki ellenvéleményt mondott, a döntés után a döntést hajtja végre, az ellenvéleménye pedig a korrekció bemeneteként a rendszerben marad.
Új információra a korrekció. A vesztes új érve nem nyitja újra a döntést. A felülvizsgálatot az előre rögzített küszöb átlépése váltja ki: a feltevést megalapozó információ megváltozott, és a változást a küszöb azonosította. A korrekció ténye, indoka és időpontja nyilvános, és maga is döntés, amelynek ugyanúgy gazdája van, mint az eredetinek.
A szabály egy aszimmetriára épül: aki a döntés felelősségét nem viseli, könnyebben nyilvánít véleményt, ezért a vélemény bőséges, a döntés szűkös (Szekfü és Vonnák 2026a, 4.2). Az egyeztetési kör ezt az aszimmetriát intézményesíti: a döntésre kész ügyhöz szakvéleményt kérnek, a véleményadó rögzíti, hogy a döntés a kérő egységé, a kérő egység arra hivatkozik, hogy a szakvélemény nem támasztja alá a döntést, és a kör hónapokig áll. A hárító mondatok tizenöt családját és a hozzájuk tartozó visszakérdezéseket az MFKA hárítás-segédlete gyűjti össze; a döntési szabály ezek intézményes ellenpárja.
A szabály két választ ad. Az egyik a vélemény nyoma: a vélemény szereplője, időbélyege és tartalma rögzül, és a szakértői javaslattól való eltérés indokot kíván. A vélemény így nem következmény nélküli, mert a döntés irataiban marad, és a korrekció bemeneteként visszatér. A másik a döntés gazdája: a döntési esemény szereplő nélkül a rendszerben nem keletkezik. Az egyeztetési kör ezért vagy döntéssel zárul, amelynek gazdája van, vagy nyitva marad, és a nyitva maradás az eseménynaplóban mérhető. Vélemény nélkül nincs vita, gazda nélkül nincs döntés.
A kollektív bölcsesség a vitában áll, nem a felelősség eltűnésében. A testület dönthet, de a jegyzőkönyv névvel és szavazással rögzíti, ki döntött.
A vélemény bőséges, a döntés szűkös. A szabály a véleménynek nyomot, a döntésnek gazdát ad.
9. A tudás, amely nincs meg senkinek: a tudományos-társadalmi bevonás
A nemzeti stratégia mögötti bevonást a közbeszéd a legitimáció eszközének tekinti: a stratégia elfogadottabb, ha sokan részt vettek benne. A szerzők állítása erősebb. A bevonás ismeretelméleti szükséglet, mert a stratégia feltevéseihez szükséges tudás szétszórt (Hayek 1945). Funtowicz és Ravetz (1993) azt a döntési helyzetet nevezte poszt-normál tudománynak, amelyben a tények bizonytalanok, az értékek vitatottak, a tét nagy és a döntés sürgős. Ilyenkor a szakértői kör kiterjesztése a tudományos minőség feltétele, mert a szűk szakértői kör a bizonytalanságot nem tudja kezelni. A nemzeti stratégia kérdései – a demográfiai, technológiai, gazdasági és környezeti feltevések, amelyekre a célok épülnek – ilyen kérdések. A bevonás azért kell, hogy a stratégia igaz legyen.
A bevonás rétegzett. A tudományos háttér a feltevéseket és az indikátorokat adja. A szakmai és gazdasági szereplők az operatív programok megvalósíthatóságát. A reprezentatív deliberáció az értékválasztásokat, ahol a célok között dönteni kell. A nyilvános konzultáció a szélesebb visszajelzést. Minőségét ugyanazok az elvek adják, mint a döntési szabályét: a vélemény független, nyomot hagy, határidőhöz kötött, és a döntés gazdája ismert. A bevonás a döntés előtti vita kiterjesztése, nem a döntés helyettesítése.
A hazai minta a Tanács: tudományos, gazdasági, civil, egyházi és önkormányzati tagsággal, kétharmados határozathozatallal, éves beszámolóval az Országgyűlésnek, a stratégia társadalmi párbeszédének szervezésével. Az apparátuson kívül ennél lazább réteg a civil-tudományos háttér: kutatók, szakmai szervezetek és gazdasági szereplők önkéntes együttműködése, amely a nyilvános indikátor-definíciókból és idősorokból az értékelést a kormányzati cikluson kívül, folyamatosan újraszámolhatja. Szerepe nem kizárólagos: bárki, aki a nyilvános adatból újraszámol, ugyanezt a szerepet tölti be. Ilyen szerepet tölthet be a Fenntartható Gazdasági Stratégiai Fórum (FGSF), amelyet a MAGYAR FENNTARTHATÓSÁGI KÖZPONT Alapítvány működtet, és amelynek a szerzők, az Alapítvány vezetőiként, érintettjei (MFKA 2026b; a működtető saját bemutatása).
Az első lépés egyetlen eljárástípus mérése: a pályázati eljárás érkeztetéstől kifizetésig tartó láncáé, kiegészítve a célrendszer ügyszintű hozzárendelésével. Ebből állnak elő a forrás-allokációs illeszkedés, a prioritás-átfutás és a kapacitás-divergencia első hazai értékei, és ezekből dől el, hogy a végrehajtás a stratégia prioritásait szolgálja-e. A két tanulmány együttes üzenete: a mérés feltétele az irány és az adat együtt. Egyik sem elég a másik nélkül.
Letölthető dokumentumok
Irány nélkül nincs irányítás
A stratégiai kormányzás irányítási ciklusa, a műszerezett ügymenet és a tudományos-társadalmi bevonás – a zárt hurok megnyitásának feltételei. Tanulmány, 29 oldal.
A zárt hurok
Információs aszimmetria, hibáztatás-elkerülés és a felelősségi lánc megszakadása a kormányzati végrehajtásban – diagnózis és irányítási modell. Tanulmány, 59 oldal.
Hivatkozott irodalom
Auditor General of Canada (2017): 2017 Fall Reports of the Auditor General of Canada. Report 1 – Phoenix Pay Problems. Ottawa: Office of the Auditor General of Canada. https://www.oag-bvg.gc.ca/internet/English/parl_oag_201711_01_e_42666.html
Cabinet Office (2026): Ministerial Code. London: Cabinet Office, GOV.UK. https://www.gov.uk/government/publications/ministerial-code/ministerial-code
Davenport, T. H. (1998): Putting the Enterprise into the Enterprise System. Harvard Business Review, 76(4), 121–131.
Funtowicz, S. O. – Ravetz, J. R. (1993): Science for the post-normal age. Futures, 25(7), 739–755. https://doi.org/10.1016/0016-3287(93)90022-L
George, B. – Walker, R. M. – Monster, J. (2019): Does Strategic Planning Improve Organizational Performance? A Meta-Analysis. Public Administration Review, 79(6), 810–819. https://doi.org/10.1111/puar.13104
Goodhart, C. A. E. (1975): Problems of Monetary Management: The U.K. Experience. In: Papers in Monetary Economics, Vol. I. Sydney: Reserve Bank of Australia. Újraközölve: Goodhart, C. A. E. (1984): Monetary Theory and Practice: The UK Experience. London: Macmillan, 4. fejezet.
Haasnoot, M. – Kwakkel, J. H. – Walker, W. E. – ter Maat, J. (2013): Dynamic adaptive policy pathways: A method for crafting robust decisions for a deeply uncertain world. Global Environmental Change, 23(2), 485–498. https://doi.org/10.1016/j.gloenvcha.2012.12.006
Hayek, F. A. (1945): The Use of Knowledge in Society. The American Economic Review, 35(4), 519–530.
Hood, C. (1991): A Public Management for All Seasons? Public Administration, 69(1), 3–19. https://doi.org/10.1111/j.1467-9299.1991.tb00779.x
Kydland, F. E. – Prescott, E. C. (1977): Rules Rather than Discretion: The Inconsistency of Optimal Plans. Journal of Political Economy, 85(3), 473–491. https://doi.org/10.1086/260580
Lorenz, J. – Rauhut, H. – Schweitzer, F. – Helbing, D. (2011): How social influence can undermine the wisdom of crowd effect. Proceedings of the National Academy of Sciences, 108(22), 9020–9025. https://doi.org/10.1073/pnas.1008636108
MFKA (2026b): Fenntartható Gazdasági Stratégiai Fórum (FGSF) – a Fórum nyilvános bemutatása. Székesfehérvár: MAGYAR FENNTARTHATÓSÁGI KÖZPONT Alapítvány. https://fsgs.mfka.hu/ (lekérdezés: 2026. október 23.)
Moore, M. H. (1995): Creating Public Value: Strategic Management in Government. Cambridge, MA: Harvard University Press.
Szekfü T. – Vonnák P. (2026a): A zárt hurok. Információs aszimmetria, hibáztatás-elkerülés és a felelősségi lánc megszakadása a kormányzati végrehajtásban – diagnózis és irányítási modell. Székesfehérvár: MAGYAR FENNTARTHATÓSÁGI KÖZPONT Alapítvány. https://mfka.hu/wp-content/uploads/2026/11/MFKA_Tanulmany_A_zart_hurok_2026.pdf
Szekfü T. – Vonnák P. (2026b): Irány nélkül nincs irányítás. A stratégiai kormányzás irányítási ciklusa, a műszerezett ügymenet és a tudományos-társadalmi bevonás – a zárt hurok megnyitásának feltételei. Székesfehérvár: MAGYAR FENNTARTHATÓSÁGI KÖZPONT Alapítvány. https://mfka.hu/wp-content/uploads/2026/11/MFKA_Tanulmany_Irany_nelkul_nincs_iranyitas_2026.pdf
Jogforrások. Keretstratégia – 18/2013. (III. 28.) OGY határozat a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégiáról, preambulum, 2–5. pont. · Tanács – 57/2008. (V. 22.) OGY határozat a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács közjogi jogállásáról, jogköréről, összetételéről és feladatairól, valamint működési kereteiről. · Stratégiai irányítási rendelet – 38/2012. (III. 12.) Korm. rendelet a kormányzati stratégiai irányításról, 7. § 2. pont, 20. § (2)–(3) bekezdés, 21. § (3) bekezdés. · Iratkezelési rendelet – 335/2005. (XII. 29.) Korm. rendelet a közfeladatot ellátó szervek iratkezelésének általános követelményeiről, 14. § (4) bekezdés, 39. § (2) bekezdés. · GDPR – Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (általános adatvédelmi rendelet), 35. cikk (3) bekezdés a) pont. · MI-rendelet – Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1689 rendelete (2024. június 13.) a mesterséges intelligenciára vonatkozó harmonizált szabályok megállapításáról, 14. cikk, III. melléklet 4. pont b) alpont.